Lelki terror vagy szerelem

Sorsunk és Jövőnk Hírlevél

Urbán Erika Sorsunk és Jövőnk Kiemelten Közhasznú Alapítvány elnöke„Lelki terror vagy szerelem” ezekkel a kereső szavakkal keresett valaki a honlapunkon tanácsokat. Naponta átlagosan 70-80 megkeresés érkezik az alábbi szavakkal „bántalmazott gyermek öngyilkossága”, „lelki terror”, „erőszakkal összetörni valakit”, „megfélemlítő magatartás”, „gyermekbántalmazás családon belül”, „megerőszakolt a fiam”, „szóbeli bántalmazás”, „erőszakos szex gyermekekkel”, „megerőszakolt a férjem”.

A kereső szavak egy-egy család drámáját hordozzák, olyan emberekét, akik nem biztos , hogy valaha is úgy kérnek segítséget, hogy ezeket a súlyos mondatokat ki is tudják mondani. A tragédiájuk, talán örökre rejtve marad, úgy élik le az életüket, hogy az inkább túlélés, mint élet. Miért nem vállalják fel, miért nem lépnek tovább, ez a leggyakoribb kérdés azoktól akik nem éltek ilyen helyzetben és el sem tudják képzelni azt a poklot, amelyben a bántalmazott nők a gyermekeikkel, fiúkkal és lányokkal együtt kénytelenek élni, elvesztve az a belső erőt, amellyel minden ember együtt születik. Pszichológiailag beszélhetünk az agresszió lélektanáról, de nem az elmélet a legfontosabb, hanem az, hogy azok akik eljutnak oda, hogy segítséget kérjenek, miként jutnak valójában a segítséghez, van- e kiút abból a rettenetes életből, amelyet rájuk rót a sors. Milyen elveszettnek érezheti magát az az édesanya, akit családja ugyan támogat, de a megállapítottan elmebetegséggel küzdő férfi az életére tör, így a rendőrség annyit tud tanácsolni, hogy amíg a férfit bent tartják a kapitányságon, addig a gyermekeivel azonnal meneküljön el. Az „azonnal” órákat jelent, ez idő alatt kell búvóhelyet találni, összeszedni minden iratot, a gyermekek hivatalos okmányait. „Szerencsés” az aki fel tud készülni a menekülésre, de mit tegyen az akinek percei vannak és az életéért küzd?

Milyen félelmek futhatnak át azokon a gyermekeken, akik azt látják, hogy az életük a rettegő édesanyjukon múlik.Milyen félelmek futhatnak át azokon a gyermekeken, akik azt látják, hogy az életük a rettegő édesanyjukon múlik. Nem nőket érintő kérdés ez és nem a nő bántalmazása, hanem kisfiúké, kislányoké, akik leírhatatlanul elveszettek a felnőttek kusza világában.

Családok drámái azok, amikor valakinek a lányát az utcán megerőszakolják, megölik. Egy ország zúdul fel és érzi át azt a fájdalmat, amelyet a szülők, rokonok ilyenkor megélnek. A halálbüntetést kívánják vissza ilyenkor legtöbben. Rettenetes dolgok ezek, de legalább az együttérzés a törvény segít valamelyest a feldolgozásban. Mi történik azokkal, akik ugyanezt az erőszakot nap mint nap szenvedik el a családjukon belül. A gyermek és asszony könnyekkel tengert lehetne rekeszteni. Ki védi meg őket, ki áll mellettük vállvetve?

Igen, ők választották a társukat, de nem minden ember pszichológus és mint tudjuk a szerelem vak. A párválasztást nem előzi meg a másik mentális állapotának felmérése.

Az agresszor gyakran érkezik egy bántalmazó családi háttérrel, de ő áldozatnak mutatja magát, majd a párkapcsolatában apránként kiderül, hogy a konfliktusok megoldására ő is csak egy megoldást, a lelki majd fizikai terrort tudja alkalmazni.Az agresszor gyakran érkezik egy bántalmazó családi háttérrel, de ő áldozatnak mutatja magát, majd a párkapcsolatában apránként kiderül, hogy a konfliktusok megoldására ő is csak egy megoldást, a lelki majd fizikai terrort tudja alkalmazni.

Nem történik semmi, amely előrelépést jelentene a családon belüli erőszak kérdésében. A társadalom tűrőképessége minden területen csökkent,minden frusztráltságunk szóbeli és fizikai erőszakba, fenyegetésekbe torkollik. A bántalmazottak helyzetét illetően azonban nőtt az agresszió elfogadásának szintje. Sajnos az áldozatra hárított felelősség magyarázatként és mentségként szolgál arra, hogy mindenki felmenthesse magát saját felelőssége alól.

Vezető politikusok, közéleti szereplők, akiket kitüntetnek, példaképként állítanak többen vannak úgy, hogy léphetnének ebben az ügyben, de nem teszik, mivel ők maguk is bántalmazók. A saját közösségükben ez nyílt titok, de a többiek megvédik őket, mert valószínűleg úgy gondolják, hogy az ügy nem olyan súlyos. Remélni tudom csak, hogy a lelkük mélyén tudják, hogy attól, hogy a kínzókamrán kívül vannak és nem vesznek részt a kínzásban, még ők is bűnösökké válnak. Az nem lehet magyarázat, hogy én ezt nem tenném. Remélem a fülüket nem tudják befogni és hallják a sikolyokat, amikor éjjel egykor valahol valaki leül a gép elé és arra keres rá, hogy megerőszakolt a férjem, vagy a gyermekemet öngyilkosságtól féltem vagy aki leírja, hogy a kést rendszeresen a nyakához szorítja a társa, minden mozdulatát ellenőrzi, mert a foglya egy másik embernek.

Az erőszaknak ez a formája mérhetetlen számban és mértékben van jelen a társadalmunkban és a rombolás amelyet végez bebizonyíthatatlan, mert alattomos, rejtett és eltűrt módon pusztít. Tegyünk ellene és ne hagyjuk szó nélkül!Bízom abban, hogy a döntéshozók tudják, hogy valamikor az ő lányuk is kerülhet ilyen kapcsolatba és nem lesz aki megvédje őket, ha ők most nem tesznek valamit. Tudom erre a legegyszerűbb válasz, hogy az én gyerekem biztosan nem… Ne bízzanak ebben! El sem tudják képzelni milyen sok ismert és neves ember családja érintett, akikről sokan feltételezni sem mernék, mert a nő hallgat és fél, miközben a párját dicsőítik és példaképnek állítják.

A családon belüli erőszak, nem a nővédelemről szól, hanem mindenkiről aki gyengébb, kiszolgáltatottabb, korra és nemre való tekintet nélkül. A nők és gyermekek vannak többen és az idősek akikről szinte szó sem esik. A kiszolgáltatottságuk fizikai adottságukból is ered, ez már elég ahhoz, hogy elnyomják, letiporják őket emberi méltóságukban és megfosszák őket személyiségüktől. Egy megalázott, jogaitól megfosztott ember nem tud változtatni egyedül a sorsán. Szüksége van arra a védőhálóra, amelyet a társadalom és a jog nyújt a számára, ha nyújtja.

Az erőszaknak ez a formája mérhetetlen számban és mértékben van jelen a társadalmunkban és a rombolás amelyet végez bebizonyíthatatlan, mert alattomos, rejtett és eltűrt módon pusztít.

Tegyünk ellene és ne hagyjuk szó nélkül!

(Urbán Erika Sorsunk és Jövőnk Kiemelten Közhasznú Alapítvány elnöke)

Sorsunk és Jövőnk Kiemelten Közhasznú Alapítvány

Hogyan segíthetünk?

Ha bármi kérdése vagy kérése lenne, segítséget vagy tanácsot szeretne kérni, igénybe kívánja venni valamelyik szolgáltatásunkat, önkéntesként vagy támogatóként segíteni szeretné munkánkat, keressen bennünket, küldjön egy levelet, faxot vagy egy e-mailt, vagy hívjon bennünket!

Sorsunk és Jövőnk Kiemelten Közhasznú Alapítvány
Hogyan segíthetünk?

További információ:

Gyakran Ismételt Kérdések »

Sorsunk és Jövőnk Kiemelten Közhasznú Alapítvány
(06 23 545 668 )

info@sorsunk-jovonk.hu »

Sorsunk és Jövőnk Kiemelten Közhasznú Alapítvány

Hírlevelek

CIB szeretetzsák »
Lelki terror vagy szerelem » Karácsony és remélhetően nem a szeretet után... » Karitatív munka »
Not without my son » Búcsú könnyek nélkül… » 2nd World Conference of Women's Shelters »
Húsvét a Sorsunk és Jövőnk Szeretetszolgálat Egyesület otthonaiban » Gyermekjóléti jelzőrendszer tanácskozás »
Avon a „Nőkért az erőszak ellen” » Rendőri szemléletváltás a családon belüli erőszakról »
Mit tegyünk, ha elájul, fuldoklik, vérzik? » Művészetekkel a magabiztosságért és önérvényesítésért » „November 25” a világ Egy napja » Beköszöntő szám »

Sorsunk és Jövőnk Kiemelten Közhasznú Alapítvány

Sorsunk és Jövőnk Hírlevél

Sorsunk és Jövőnk Kiemelten Közhasznú Alapítvány Hírlevél a krízishelyzetben lévő családok támogatása témában.





Sorsunk és Jövőnk Kiemelten Közhasznú Alapítvány

English Magyar