Te az enyém vagy, azt csinálok veled, amit akarok!

Családon belüli erőszak

Kun J. Viktória

Cigarettacsikkek nyomai, darabokra tört orrcsontok, kék-zöld foltok, de van, akit élve temettek el, megcsonkítottak, vagy épp dartstáblának használtak. Becslések szerint a nők harminc százaléka él fizikai, illetve lelki terrorban a rokonok, szomszédok néma asszisztálásával.

„Volt, hogy kikötözte, máskor csaknem félholtra verte egy rúddal, amíg azt nem mondta, még ha nem is igaz: tetszik neki egy másik férfi.”

Jázmin egy éjjel esett be a krízisotthonba. Arca annyira szét volt verve, hogy orrát azonnal műteni kellett. Az asszonyt azonban még arra is hosszas rimánkodással tudták rávenni, hogy be merjen menni a kórházba. Tudta, azonnal rátalál a férje. Nem tévedett. Stoppal, majd tehervagonokban menekült el otthonról, csak azt tudta, mennie kell, amíg csak bírja. Akkor már öt éve élt bezárva, férje naponta űzte vele a legdurvább játékait. Volt, hogy kikötözte, máskor csaknem félholtra verte egy rúddal, addig, amíg be nem vallotta, ami hiába nem volt igaz, de a férj hallani akarta: tetszik neki egy másik férfi.

Máskor három napra zárta a sötét pincébe, étlen-szomjan. És hiába vitte olykor kórházba a férfi asszonyát, a zárójelentésbe hol az került, hogy a létra zuhant rá, hol a motorháztető okozta a „figyelmetlen” Jázmin sérüléseit. Senkinek sem tűnt fel, hogy huszadszor is fura balesetek törték-zúzták a fiatal nőt.

Te az enyém vagy, azt csinálok veled, amit akarok!

A brutalitás minden képzeletet felülmúl

Amikor hozzánk került, fogalma sem volt, mi történt körülötte a világban az előző öt évben. Csak rettegett, megnyugtathatatlanul. Sajnos nem alaptalanul. A brutális támadó ugyanis az alvilág egyik ismert személyisége, tényleg mindenhol rátalált. Már másnap a kórházban volt. Kiderült, hogy a kezelőorvost még az éjszaka fölhívta, már a gyerekei nevét is tudta, majd halálosan megfenyegette – emlékszik az utóbbi időszak egyik legmegrázóbb esetére Rácsok Balázs, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Családok Átmeneti Otthonának vezetője Miskolcon. Ő és kollégái még egy évig tudták segíteni Jázmin kimenekítését, végül sikertelenül. Az asszony eltűnt a szakemberek szeme elől. De minden képzeletet felülmúlnak azok a szörnyűségek, amiket a krízisotthon dolgozói nap mint nap megélnek. Volt olyan, hogy a férfi a nőt a fiával összekötözte, és dartstáblának használta őket, legutóbb pedig egy nemi csonkításos kísérlettel „büntetett” asszony kért tőlük életmentő segítséget.

Te az enyém vagy, azt csinálok veled, amit akarok!

Előtte a pajtában kötötte föl a kezénél fogva, és a husánggal ütötte. Szántóföldeken át menekült végül hozzánk. A bírósági tárgyalás pedig csak egy újabb megaláztatás, kínszenvedés volt a nőnek, borzasztó volt látni, hogy a szembesítésnél a férfi minden apró ciccenésénél, kézfelemelésénél a nő valósággal kővé dermed. Hiába tagadott a férfi, bűnösnek találták, de így is csak öt évre szabadult meg tőle az ötgyermekes család – mondja a szakember, aki szerint sokat elárul a társadalom közönyösségéről az, ahogy a gyerekek „kimenekítésére” érkező segítőket fogadták a településen.

„Az anyák, feleségek nagyon sok esetben visszamennek. Egyrészt félnek, másrészt nem is igen tudnak boldogulni biztos anyagi támasz, és persze fedél nélkül.”

Szinte az asszonyt tekintették a gyerekek rossztevőjének. Még az igazgató is arra agitált minket, hogy hagyjuk a nagymamánál a gyerekeket, persze elestek öt gyerek normatívájától. De mit is várhatna a bántalmazott, amikor még a polgármester is, amikor látja az asszony foltjait, joviálisan csak annyit mond: hát látom, megint nekiment a gereblyének – mondja Rácsok Balázs. De az anyák, feleségek amúgy is nagyon sok esetben visszamennek. Egyrészt félnek, másrészt nem is igen tudnak boldogulni biztos anyagi támasz, és persze fedél nélkül. Támogatásra többnyire már senkitől nem számíthatnak, ha volt is, eljátszották a család, barátok bizalmát, már nem is igen hinnének a bántalmazottnak. Amikor egy nő elmenekül, akár több száz kilométerre a lakóhelyétől, ott áll egymaga, akár még gyerekekkel az oldalán, nehezen látja a kiutat, hogy egyedül majd boldogulni fog.

„Mézeshét”-effektus, hatalmas virágcsokrokkal

Ráadásul a szörnyűségek után az esetek döntő többségében jön a „mézeshét” periódus, vagyis a bántalmazó mindent megtesz, hogy visszaédesgesse „áldozatát”, udvarol és eljátssza a megbánást. A nő pedig már egyébként is teljesen azonosult szerepével, ráadásul el is hiszi, hogy a hozzá fűződő kóros függőség, birtoklási vágy a szerelem, szeretet jele. Pedig annyit üzen csak: te az enyém vagy, azt csinálok veled, amit akarok.

Te az enyém vagy, azt csinálok veled, amit akarok!

Hihetetlen, de a bántalmazott nők még az otthonban is visszabújnak ebbe a szerepbe, próbálják kiszolgálni a többieket. Amíg ezen nem tudunk változtatni, szinte reménytelen a továbblépés – mondja a vezető, aki még egyetlen esetben sem látott olyat, hogy ha a menekülő visszament, rendeződött volna a helyzet, és ne folytatódtak volna a bántalmazások.

Hazánkban 2006 óta működnek úgynevezett Shelter-házak, amelynek munkatársai a családon belüli erőszak áldozatait menekítik és látják el. Nem anyaotthonok, családsegítő szolgálatok, csupán rövid ideig tartozódhatnak ott az odamenekülők. Államtitok, hogy ezek a házak hol vannak, a bántalmazottakkal is titoktartási szerződést kötnek. A lelkileg vagy fizikailag bántalmazott nőket a krízisvonal irányítja el egy Shelter-házba, a telefonban címet sem mondanak, csak instrukciókat adnak, mikor hova és merre menjenek. Az országban egyébként jelenleg 11 ilyen intézmény működik, a családon belüli erőszak áldozatainak a nap 24 órájában nyújtanak segítséget. A tapasztalatok szerint az ország egyik végéből a másikba érdemes menekíteni a bántalmazottakat, hogy még véletlenül se találjanak rájuk.

De ugyanilyen szkeptikus Urbán Erika, a Sorsunk és Jövőnk Alapítvány kuratóriumának elnöke. Amit ő lát, mint mondja, valóban a jéghegy csúcsa: nem az első, vagy akár sokadik pofont unja meg a menekülő, hanem szó szerint az életüket mentik már. A gyilkosság előtti utolsó pillanatban lépnek.

El tudjuk képzelni, mit élt meg az az asszony, aki fél lábbal – az egyiket korábban már amputálták a súlyos sérülései miatt – menekült hozzánk olyan állapotban, hogy a másik lábát is azonnal amputálni kellett, belső szervei pedig úgy szét voltak verve, hogy szinte semmi esélyt nem adtak az orvosok arra, hogy a negyvenéves asszony túléli az átélt brutalitást. Bent is aztán már csak fogyott, s csak azon aggódott, mi lesz majd kamasz lányával. Egy hónap múlva meghalt – emlékszik az egyik legdurvább esetére a szociológus, akinek nem is kell nagyon gondolkodnia, hogy jöjjenek a szörnyű emlékképek.

Az asszonyé, akit a férje élve ásott el, csak szerencsére megijedt, és mielőtt a nő megfulladt, kiszedte a sírból, vagy azé, aki saját kezével szedte le a kislányát a kötélről, miután az apja fölakasztotta, a napokban pedig egy olyan nő kért segítséget, akinek egyetlen ép testfelülete sem volt az elnyomott cigarettacsikkektől, egyébként már a fél fülére megsüketült és kisagyi sérülései is voltak a sok ütéstől.

Megérdemlem a verést

„A bántalmazott nők nagy része elveszíti a személyiségét.”

Mindenki az áldozatot kezdi el hibáztatni: Miért ment hozzá, miért nem menekült, ha menekült, miért menekült, miért nem hagyta ott? A legegyszerűbb és leglogikusabb kérdés. És persze könnyű ítéletet mondani az asszonyok felett ahelyett, hogy az iskola, a lakóhely, a barátok, rokonok gondolkodnának el azon, mit tehettek volna. A bántalmazott nők nagy része elveszíti ugyanis a személyiségét.

Azt gondolják, megérdemelték a verést, a bánásmódot, szinte már beépül az életébe és el is hiszi, hogy ez az élet rendje. Hiszik, hogy azért kíséri őket párjuk még a közértbe is, azért nem engedi, hogy találkozzon a barátaival, rokonaival, mert őt ennyire szeretik. Ráadásul ezek a nők elveszítik addigra a személyiségüket, maguk is elhiszik, hogy ők a felelősök – véli a szakember, aki szintén jól ismeri a hatalmas virágcsokrokkal érkező, könnyekig hatódó, megbánást tanúsító férjek képét, akik Urbán Erika szerint valóban minden követ megmozdítanak, trükköt bevetnek, hogy visszaszerezzék tulajdonuknak gondolt asszonyaikat. Pedig nincs szép újrakezdés. Segítség nélkül pláne.

Te az enyém vagy, azt csinálok veled, amit akarok!

„Ha az első pofon után valaki nem lépett azonnal, onnantól már nehéz a szabadulás. Többnyire tévedés azt gondolni, hogy az egyszeri és soha vissza nem térő eset. Mert nem, az elsőt követi a második, és utána egyre súlyosabb bántalmazás.”

– Ezek az emberek nyilván pszichiátriai segítségre szorulnának, s már csak azért is kellene a kezelés, a szakmai támogatás, hogy a következő áldozatot megmentsünk. Van most nálunk egy olyan nő, aki az elől a férfi elől menekült, aki korábbi házasságában saját gyermekének a szemét verte ki. Mert sose felejtsük, hogy akár éri őket fizikai bántalmazás, akár csak szemtanúi a szörnyűségeknek, a gyerekek ugyanolyan, ha nem a legnagyobb áldozatai a családon belüli akár lelki, akár fizikai erőszaknak. Sosem felejtem el azt a kislányt, aki elmesélte, mit éreztek testvérével, amikor részegen dülöngélő apja árnyvonalait meglátta, ahogy este feküdt az ágyában: „amikor megláttuk, a húgom összepisilte magát” – mondta ezt a legnagyobb közönnyel – meséli Urbán Erika.

Lélekrombolás

Óvatos becslések szerint is több százezer ember szenved hazánkban hozzátartozója különféle terrorjától. Szakemberek szerint ma a büntető törvénykönyv nem alkalmas az érzelmi és szociális problémák megoldására. A családon belüli erőszak eseteinek 10 százaléka éri el a büntetőjogi súlyosságot. Magyarországon évente mintegy 80-90 ember hal meg a családon belüli erőszak következtében, ebből mintegy 50 a bántalmazott nők száma. A családon belüli erőszak minden ötödik nő életének része, húsz százalékukat éri kisebb-nagyobb fizikai agresszió, míg 30-35 százalék az, aki bántalmazott: akár csak fél, retteg házastársától.

Hogy mit él át az a nő, aki minden megtakarított pénzét egy drága sportcipőre költötte csak azért, mert a gumicsizma csíp, a bakancs meg pokolian fáj, amikor a férje rugdossa? Dr. József István, a Borostyánvirág Anyaotthon pszichológusa naponta találkozik az erőszak áldozataival. Ő is azt látja: szinte alig-alig van, akit ki tudnak húzni az áldozatszerepből, vagy erőt éreznek magukban, hogy továbblépjenek. A pszichológus szerint ha az első pofon után valaki nem lépett azonnal, onnantól már nehéz a szabadulás. Többnyire tévedés azt gondolni, hogy az egyszeri és soha vissza nem térő eset. Mert nem, az elsőt követi a második, és utána egyre súlyosabb bántalmazás.

Szerető társból fenyegető rém

Először csak a boltba nem mehet a másik egyedül, majd már sehová, csak hogy mindig együtt legyenek. Először csak azt mondja, mit vegyél föl, mert abban milyen szép vagy, majd lassan odáig fajul, hogy a szoknyáid apró cafatokban hevernek a padlón, csak azért, mert ő szeret. Más ne nézze a lábaidat! De miért? Birtoklás és büntetés.

Gyakori magatartás, talán a férfiak kicsit többször esnek ebbe a hibába. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akiknek időre otthon kell lenniük, be kell számolniuk arról, hogy hol, mikor, kivel és milyen célból voltak távol. A basáskodó családfő paranoid, gyanakvó és féltékeny.

Gazdag, szegény, sikeres vagy lecsúszott emberekről legyen szó, az erőszak nem „válogat". Hétfőn egy egykori országos bajnok bokszoló verte agyon az élettársát Oroszlányban. Hideg Szilveszter féltékenységből és az ital miatt végzett a 44 éves nővel. A 48 éves bokszoló Oroszlányban élt az asszonnyal, de a szomszédok szerint nyár óta megromlott köztük a viszony, sokat veszekedtek, és ennek főleg az ital volt az oka. Hideg Szilveszter hétfő este egy kocsmában talált rá a nőre, akivel ott is összeveszett, majd hazáig ütlegelte a nőt. A bokszoló a verést otthon is folytatta, közben levágta az asszony haját. Másnap reggel a férfi a szomszédokkal közölte, hogy a nő meghalt. A kiérkező orvos bántalmazásra, fojtogatásra utaló nyomokat talált, ezért értesítette a rendőrséget. A nyomozók kizárták, hogy idegen járt volna a lakásban. A férfi közben eltűnt a helyszínről, kedd este találtak rá, ittasan tántorgott Oroszlány utcáin, de tagadta, hogy bántalmazta élettársát. A rendőrség viszont biztosra veszi.

„A pszichológiai erőszak az áldozat önértékelését töri apró – néha összerakhatatlan darabokra. Az evolúciós pszichológia szerint a személyiség önértékelési rendszerének az a feladata, hogy folyamatosan ellenőrizze a saját viselkedésünket, hogy melyek azok a megnyilvánulásaink, amelyekkel elfogadnak és elismernek minket, illetve amelyek miatt elutasítanak és kiközösítenek. Mi, emberek akkor vagyunk a legboldogabbak, amikor a számunkra fontos emberek elfogadnak és szeretnek minket. A másokhoz tartozás érzése a „túlélésünk” feltétele. Az önértékelés csökkenése a személyiség vészcsengője egyben. Ha jelez, akkor szeretetet, elfogadást, megbecsülést kell tankolnunk, és el kell kerülnünk az elutasítást. „A pszichológiai erőszak elkövetője erre az evolúciós törvényre építi stratégiáját: durva és megalázó, vagy éppen hideg és elutasító stílusával kiüríti áldozatának „önértékelési tankját” – számítva arra, hogy a lelkileg megsemmisített partner engedelmeskedik a belső késztetésnek, és mindent elkövet annak érdekében, hogy újra elfogadtassa magát.”

(Ranschburg Jenő)

Májusban Magyarország egyik leghíresebb és legsikeresebb golfozónője vált a családon belüli erőszak áldozatává. Férje egy veszekedés után annyira megverte az asszonyt, hogy az belehalt a bántalmazásba. Fodor Krisztina kétszeres magyar bajnok golfozó holttestét egy I. kerületi lakásban találták meg. Az áldozat férje öngyilkos akart lenni. A Balaton-partra ment, hogy begyógyszerezve a vízen érje a halál, végül egy késsel szúrta hasba magát, de túlélte. Az egykor sikeres vállalkozó, Gyulai Gusztáv nyilvánosságra került vallomása szerint a tragédia éjjelén a férfi felébredt, és bekapcsolta az ágyban mellette alvó kedvese telefonját. A készülékben talált üzeneteken felbőszülve egy nehéz tárggyal olyan súlyosan bántalmazta Krisztinát, hogy a nő az elszenvedett koponyasérüléstől többé nem mozdult. A férj azt mondta a nyomozóknak: nem akarta, hogy a felesége „nyomorék” legyen. Esélyt sem hagyott neki a túlélésre. A házaspárról mindenki azt mondta: szerették egymást, soha egy hangos szót nem váltottak, kívülről úgy tűnt, minden rendben van közöttük.

Valószínűleg a sor soha nem ér véget. Információnk szerint például az egyik népszerű magyar zenekar tagjának feleségét rendszeresen „menekítik” az egyik krízisotthon munkatársai az erőszakos férje elől, ahogy az egyik sportriporternek már két egykori felesége is tett feljelentést a férfi brutalitása miatt.

Forrás: www.nlcafe.hu »

Te az enyém vagy, azt csinálok veled, amit akarok!

Hogyan segíthetünk?

Ha bármi kérdése vagy kérése lenne, segítséget vagy tanácsot szeretne kérni, igénybe kívánja venni valamelyik szolgáltatásunkat, önkéntesként vagy támogatóként segíteni szeretné munkánkat, keressen bennünket, küldjön egy levelet, faxot vagy egy e-mailt, vagy hívjon bennünket!

Sorsunk és Jövőnk Szeretetszolgálat Egyesület
Hogyan segíthetünk?

További információ:

Gyakran Ismételt Kérdések »

Sorsunk és Jövőnk Kiemelten Közhasznú Alapítvány
(06 23 545 668 )

info@sorsunk-jovonk.hu »

Sorsunk és Jövőnk Szeretetszolgálat Egyesület

Családon belüli erőszak

Érzelmi erőszak teszt »

Most akkor engem a férjem bántalmaz? » Egy ágyban a gyilkosommal »
Miért maradok az erőszakos férjem mellett » Tűzpiros álomautó »
Bálint Vera: A lelki terror háromszor hét oka » A lelki terrorról objektíven »
Bálint Vera: Szóhorror » Bálint Vera: Fekete »
Shelter-ház az életveszélyből menekülőknek » Te az enyém vagy, azt csinálok veled, amit akarok! »
Urbán Erika: Vallomás a bűnről és a bűnben maradásról » Urbán Erika: Megszólal az áldozat »
Rendőri szemléletváltás a családon belüli erőszakról »

Sorsunk és Jövőnk Szeretetszolgálat Egyesület

Sorsunk és Jövőnk Hírlevél

Sorsunk és Jövőnk Szeretetszolgálat Egyesület Hírlevél a krízishelyzetben lévő családok támogatása témában.





Sorsunk és Jövőnk Szeretetszolgálat Egyesület

English Magyar