Urbán Erika

Sorsunk és Jövőnk Szeretetszolgálat Egyesület Elnöke

Urbán Erika Sorsunk és Jövőnk Szeretetszolgálat Egyesület elnökeÖnmagunkról írni, talán az egyik legnehezebb feladat, mert jó azt gondolni, hogy a tükör amelybe nézünk, azt mutatja amit szeretnénk látni. A valóság azonban az, hogy azok vagyunk akiknek mások látnak bennünket. A cselekedeteink vagyunk, amelyek „értünk beszélnek”. Hiszem, hogy önmagunkkal folyamatos küzdelmet kell vívnunk, hogy a kép, a saját tükrünkben és a mások által felénk tartottban ne legyen nagyon különböző.

Érettségi előtt a matematika tanárnőm a figyelmünkbe ajánlotta Kipling: Ha című versét, Kosztolányi Dezső fordításában. A vers minden sora útravaló, de az alábbiak számomra különösen sokat jelentettek az elmúlt években:

„ … ha a sikert, kudarcot bátran állod és úgy nézed őket, mint két rongy csalót…”

Számtalanszor idéztem fel magamban ezt a gondolatot, hogy ne téveszthessen meg a siker mámora és a csalódottság fájdalma, amikor éppen a csúcson vagy a mélyben voltam. Mindkettő, a siker és kudarc is „csalóként viselkedik”, megmásíthatja az önmagunkról alkotott képet és rossz irányt adhat a jövőre nézve.

Úgy gondolom, hogy amikor megszületünk, valamilyen ránk szabott feladattal jövünk erre a világra, dolguk van, amelyet meg kell valósítanunk, akkor lehet teljes az életünk. Mindenki megtalálja-e a dolgát? Nem tudom. Nekem sikerült, mert mindig azt csinálhattam, amit szerettem. Segíthettem másoknak, vihettem a terhüket és ez mégsem fárasztott, hanem elégedetté és talán kiváltságossá tett.

Gyermekként gyakran hallottam, hogy jobb adni, mint kapni. Önző gyermeki lélekkel nem nagyon lehet ezt megérteni, de ma már tudom, hogy milyen szívet melengető érzés, ha másokért teszünk valamit. Adunk magunkból, olyasmit, amire csak mi, egyedül vagyunk képesek. A tudásunkat, érzéseinket, gondolatainkat egy-két megnyugtató mondatot és ez semmibe sem kerül.

Tudom már azt is, hogy nem lehet megváltani a világot, nem lehet mások sorsát megfordítani, ha ők maguk ezt nem akarják. Az utat, ha segítséggel is, mindenkinek saját magának kell megtalálnia.

A mostani munkám alatt nagyon sok és sokféle emberrel találkoztam. Láttam önsorsrontó életeket, kemény küzdelmeket, haragot és rengeteg erőt, szeretetet. Nem mindenkinek sikerült a segítségünkkel élnie, de aki a partnerünk lett, a saját élete útkeresésében, megváltoztatásában, annak új lehetőségei nyíltak.

Mi a fontos és értékes számomra? Amikor azt látom, hogy részese lehettem valaminek, amitől jobb lett egy ember élete, hinni kezd és tud önmagában, abban, hogy a sorsa a kezében van, mert ő a „kulcsnak” őrzője.

Mi az ami nélkül nem érdemes élni? A hitünk, szeretetünk és bizalmunk nélkül.

Hiszem, hogy nagyon kevés, amit tehetek, de, ha az a kevés megvalósul, hogy egyetlen ember sorsára, jó irányú változtatására befolyással lehettem, akkor már úgy érzem sikerült a saját feladatként kapott utamon járni.

Urbán Erika

Sorsunk és Jövőnk Szeretetszolgálat Egyesület

Sorsunk és Jövőnk Hírlevél

Sorsunk és Jövőnk Szeretetszolgálat Egyesület Hírlevél a krízishelyzetben lévő családok támogatása témában.





Sorsunk és Jövőnk Szeretetszolgálat Egyesület

English Magyar